Mostanában többször is  eszembe jut, hogy milyen volt a marketing szövegírás a web megjelenése előtt. A kétezres évek elején nyomtatott magazinoknál dolgoztam, a napi anyagok mellett fizetett hirdetéseket, úgynevezett PR cikkeket, szponzorált riportokat is írtam. 

A webszövegírás ára megegyezett a hagyományos cikkírás árával, sőt néha jobban is fizették, mert kevesen tudnak jól írni online. A régi kollégák keze még a print kiadásokra állt rá.

A szövegírásnak mindig is kézműves jellege volt. Rovatvezetőkkel,szerkesztőkkel, tördelőkkel dolgoztam, akik nagyon elkötelezettek voltak a lapkésztési munka iránt.

A szerkesztőségi anyagok mellett voltak hirdetések is a lapban. Napokat vagy néha heteket töltöttünk egyetlen cikkel, így a végső eredmények annyira tökéletesek voltak, amennyire csak lehetett.

Őszintén szólva, többet törődtünk a következő számmal, mint az olvasóink véleményével. Minimális visszajelzésünk volt az olvasókról és nem is tartottuk fontosnak, hogy ki mit mond. Az olvasókkal történő levelezés nem tartozott ránk. Mi voltak azok, akiknek hangja volt.

Ők passzív címzettek, tartalomfogyasztók voltak. Nem, vagy alig volt hangjuk, és ha véleményük volt is, mi soha nem hallottunk róla. Akkor, amikor az összes média egyirányú volt, az emberek elfogadták ezt.

A mai munkám során, amikor webszövegírás a napi feladat és többnyire marketing anyagokat írok, ez teljesen más lett. A web nem egyirányú, sugárzott médium.

A másik lényeges dolog az, hogy az idő rettenetesen felgyorsult – gyakorlatilag real time megy minden, már egy napilap is elavult az online világhoz képest.  Aki keres, az azonnal akar megoldást, nem fog órákat böngészni, nem fogja áttanulmányozni az egész oldalt.

Ez persze azt is jelenti, hogy a lényeget kell előre venni, vagy olyan címet, olyan tagolást kell alkalmazni, ami vezeti az olvasót. Nem a minőség romlásáról és az elbulvárosodásról elsekélyesedésről van szó, csak arról, hogy másképp viszonyulunk az írott szöveghez a  webszöveg oldasása során.

Webszövegírás tanfolyam – vajon ez tanulható?

A webszövegírás már interaktív műfajjá vált. A net olyan hely, ahol a közönségnek is van hangja, és sokan folytatnak párbeszédet a szerzőkkel, sőt egymással is. ha egy jó webszövegírás tanfolyamot keresel, akkor nézz körül külföldi oldalakon.

A mai marketing több empátiát igényel tehát a webszövegírás szerzetete és módja szinte gyökeresen eltér a hagyományos cikkírástól. Maga az írás tanulható, de a legtöbb tanfolyam épp azért nem ér sokat, mert a technikára összpontosít, nem a lényegre.

Aki ma jól ír, az  világosan megérti, mi fontos a közönség számára, és – mindenekelőtt – tiszteletben tartja azokat az embereket, akik potenciális ügyfelei lehetnek. A tartalomkészítő és a közönség közötti hagyományos fal ledőlt.

A webszövegírásban ma már több kihívás van, mint elsőre gondoljuk.

Újságíróként, vagy egyéb íróként a hagyományos mondhatni papíralapú írói tudásunkat kellett lecserélni webszövegírói képességekre, majd a desktop képernyőt kellett lecserélni mobilra. Nagy ugrások sora, nem?

A hatékony webszövegírás kiszakadt időből és térből, mikrokontextusok sorába került.

Itt jön be a beszélgető stílusú webszövegírás, ami minél jobban belesimul abba a közegbe, ahogy az emberek a mobiljukat használják. Egy nagyon bensőséges, intim térbe kerültünk bele és ha erre nem vagyunk tekintettel, akkor nagyon megnehezítjük a dolgunkat.

Tudom, milyen érzés hagyományos marketing üzeneteket írni.

Azt is tudom, mennyire különböző lehetek a konkurensektől ha empatikusabban, tiszteletreméltóbb és beszélgetős hangnem ben szólítok meg valakit.

A gondolkodásmódom lett más és az írásom is ettől más megközelítést kapott.

Ma a sikeres webszöveg nem más, mint megosztani az üzenetemet anélkül, hogy azt érezné valaki, hogy “rányomulok az eladással”.

Olyan érzés, mint lejönni az elefántcsont-toronyról, belépni a tömegbe – mintha ott állnék azok között akiknek írok… aztán simán megszólítom, barátságos, kedves stílusban. 

Ez egy hatalmas váltás a hagyományos íráshoz képest, hiszen az online környezetben ezt kimondatlanul is elvárják az emberek. Nem azt akarják, hogy eladjanak nekik, de szinte várják, hogy beszélgessen velük valaki normálisan.

Szeretek csak úgy nézelődni, nézni az embereket az utcán, a buszon, vagy egy bevásárlóközpontban. Ekkor arra gondolok, hogy nekik kell írnom. Ez tölt fel, ebből merítek néha ötleteket, vagy épp az ő látványuk, a beszélgetéseik részleteinek elcsípése hoz, vissza a valóságba.

Látom, kezükben állandóan ott a mobiljuk. Néha szeretném azt hinni, valamelyikük épp azt olvassa, amit én írtam.